Pontosan az a tipikus elvont művész vagyok, aki annyira álomvilágban él, hogy néha az élet legapróbb kis elemei is teljesen el tudják kápráztatni. Nem ritkán fordul elő velem olyan, hogy teljesen másképp reagálok olyan szituációkra, amik mások számára mindennaposak: ilyen volt nemrég a Pb gázpalack vásárlás.
Lakó- és művésztársam, Tomi az, aki inkább odafigyel az életünk gyakorlatiasabb részeire: ő fizeti a számlákat, ő hívja ki a szerelőket, ha gond van, és ő intézi a Pb gázpalack beszerzést is. Budapesttől néhány kilométerre bérlünk egy kis házat ketten – messze olcsóbban, mint amennyiért a városban vettünk volna ki egy lakást egyébként – és a tulaj egyetlen fő kikötése az volt, hogy lehetőleg mindent hagyjuk úgy, ahogy régen volt. Ennek köszönhetően a tűzhely még mindig Pb gázpalackra van kötve, aminek rendszeres cseréjéről, mint már mondtam, Tomi gondoskodott.
Nemrég azonban Tomi nyaralni ment egy hónapra, hogy kicsit feltöltődjön, én pedig egyedül maradtam a lakásban, minden feladattal együtt. A számlák befizetésével nem volt gond, ahogy a bevásárlás is ment, viszont a Pb gázpalack vásárlástól kicsit féltem: valahogy olyan bonyolultnak és nehézkesnek tűnt a fejemben a dolog, hogy szerettem volna minél tovább halogatni. Úgy gondoltam, hogy majd nekem kell lemennem a gázcseretelepre, ott sorba állni, fizetni, aztán megint hazajönni – ráadásul úgy, hogy egy Pb gázpalack nem éppen a legkönnyebb dolog, én pedig nem a fizikumomról vagyok híres.
Végül aztán közeledett az idő, és nem lehetett tovább halogatni a dolgot: muszáj volt megkeresnem az a papírt, amire Tomi felírta nekem a gázpalackfutár elérhetőségét. Amin meglepődtem, hogy míg én egy telefonszámra számítottam, addig egy webcím fogadott, amit be kellett írnom a böngészőbe.
A váci gázlerakat, aminek az oldalát megtaláltam, nagyon szimpatikus, és aminek a legjobban örültem, nagyon könnyen kezelhető volt. Gyorsan fel is hívtam a telefonszámot, és vonal túloldalán váró kedves hanggal való beszélgetés során pillanatok alatt elintéztem a gázpalack rendelést. És ehhez nem kellett még csak a szobámat se elhagyni! A gázpalack házhoz fog jönni hozzám, és nekem abszolút semmi dolgom nem lesz vele.
A mai modern világban annyi minden vált pofonegyszerűvé, hogy az egyszerűen hihetetlen, és nekem rá kellett döbbennem erre. A digitális világ gyermekeként pont engem lep meg a legjobban, hogy a Pb gázpalack beszerzése ennyire egyszerű? Ez elég hihetetlen, de úgy tűnik, tényleg így van.
És hogy a címben feltett kérdésre tudok-e válaszolni? Hát ez attól függ, hogy hogyan fognak alakulni a következő hetek. Tomi még egy jó darabig nem fog hazajönni, így én kettesben maradok majd a megérkező gázpalackkal, és úgy döntöttem, ha már így alakult, kicsit több időt fogok vele tölteni. Érzem, hogy van valami szimbolikus abban, milyen különleges hatást gyakorolt rám ez az egyszerű tárgy. Nem sokat foglalkoztam eddig vele, pedig szinte minden nap használtam, most viszont, hogy személyesebb kapcsolatba kerültem vele, egészen más szemmel tekintek rá.
Az viszont biztos, hogy ehhez az is kellett, hogy a Tomi által javasolt gázpalackfutár ilyen készséges legyen. Ha nekem kellett volna bemennem érte, valószínűleg csak nyűgnek éreztem volna, és amint letudom a kérdést, többet nem is foglalkozok vele. Ez viszont most nem így alakult, és előfordulhat, hogy még rengeteg új, hasonló “kalandot” fogok átélni a jövőben. A való élet néha ajtóstul ront be az én fejemben élő kis álomvilágba, és néha bosszús vagyok emiatt, néha pedig hálás. A Pb gázpalack kapcsán inkább az utóbbi, és úgy érzem, jó néhány hónapra előre feltöltekeztem ahhoz, hogy más hasonló “kihívásokkal” is megküzdjek. Nem tudom még, mi lesz a következő, de amíg szembe nem jön velem, addig folytatom a festegetést, ahogy eddig. Talán épp a gázpalackot fogom megörökíteni legközelebb a vásznamon. Most úgyis ilyen “földhözragadt” korszakomat élem, úgyhogy úgy érzem, ez tökéletesen beleillene a mostanában készült többi festményemet alkotó, még csak képzeletbeli galériába. “Gázpalack és élet” – talán ez jó cím lehetne.