A művészet az életemben
Amióta az eszemet tudom, én vagyok a család fekete báránya. Édesanyám gyermekorvosként, édesapám pedig háziorvosként praktizál, mindketten igazi koponyák. Mi a testvéreimmel hárman vagyunk: a legidősebb a nővérem, aki a kereskedelem és marketing szak elvégzése után, harmincöt éves korára egy saját vállalkozást épített fel; a középső testvér a bátyám, aki a szüleinkhez hasonlóan orvosnak tanult, és lassan öt éve neurológusként praktizál; végül pedig én, a legkisebb testvér, aki minden tekintetben kilógok a sorból. Sosem akartam a családi „örökséget” továbbvinni és orvosnak tanulni, emellett a nővéremtől eltérően az üzleti világ is mindig hidegen hagyott. Valamiért a családban én vagyok az egyetlen, aki az apai ágon lévő nagymamánk művészi vénáját örökölte. Már óvodás koromban is a koromhoz képest kiemelkedő tehetségem volt a rajzoláshoz, ezt felismerve pedig a szüleim egy olyan általános iskolába írattak be, ahol nagy hangsúlyt fektettek a művészi érzékkel megáldott gyerekek kibontakoztatására. Majd következett a szakközépiskola, ahol – természetesen – szintén ezen az úton mentem tovább. Időközben megismerkedtem a fényképészettel és magam mögött hagyva a rajzolást, valamint a festést, végül a fotózásban találtam meg az igazi énemet. Nem is volt kérdés, hogy érettségi után magasabb szinten is akarok foglalkozni ezzel és addigra már annyira kicsiszolódtam, hogy felvételt nyertem az ország leghíresebb művészeti egyetemére, fotográfia szakra. Itt ismerkedtem meg már az első félévben a férjemmel, aki egyébként belső építész.
Az első és a második költözés
Már az egyetem évei alatt összeköltöztünk, mert a férjem akkoriban örökölt egy aranyos kis lakást Budán, nem messze az iskolától. Nem volt kérdés, hogy velem együtt fog beköltözni, így amilyen hamar csak lehetett meg is tettük az első lépéseket. A saját ízlésünk szerint rendeztük be, én például rengeteg kortárs festőtől és fotográfustól szereztem be csodás képeket, amelyeket a lakás bizonyos pontjain helyeztem el. Belső építészként pedig a férjem nagyon is jól tudta, hogy mit hogyan szeretne alakítani, berendezni. Azonban túlságosan hamar belaktuk, kezdtünk egyre kevésbé elférni, meg hát egyre többször jött szóba, hogy ha majd hárman leszünk, akkor nem lesz komfortos a lakás… A diplománk megszerzése után egyébként már az esküvőnkre készülődtünk, amelyre végül egy gyönyörű júniusi napon került sor, most már lassan három éve. Egyértelmű volt, hogy hamarosan a családalapítás is szóba fog kerülni, és azt is nagyon jól tudtuk, hogy ez bizony a lakás eladásával és egy új ház vásárlásával fog együtt járni. Bár az én szüleim is rengeteget segítettek nekünk anyagilag, hogy egy nagyobb helyre tudjunk költözni, sajnos szükségünk volt még pénzre, ez pedig csak a kislakástól való megválással tudtuk megszerezni. A költözés ténye eleinte elszomorított, hiszen rengeteg élmény és emlék fűzött a budai otthonunkhoz, nehezen tudtam elképzelni az életünket valahol máshol. De aztán szép lassan kezdtem elfogadni a dolgot, végül pedig izgalommal teli várakozással álltam a költözés tényéhez. Egy idő után pedig én beszéltem a legtöbbet róla, hogy „majd ilyen meg olyan stílusban fogjuk berendezni”, illetve „majd ettől és ettől a fotóstól szerzek be természetfotókat a falra”. A berendezést illetően öltetekből nem volt hiány, azonban akadt egy kis bökkenő: még mindig nem volt meg konkrétan, hogy hova fogunk költözni. Ingatlanközvetítők segítségével ugyan eljárogattunk megnézegetni eladó lakásokat és házakat, de egyik sem közelítette meg az elképzeléseinket. Ami pedig még nagyobb fejtörést okozott az az volt, hogy hiába kezdtük árulni a saját lakásunkat, szinte lehetetlenségnek tűnt vásárlót találni rá. Körülbelül fél éve tartott már a tanácstalanság, amikor egy teljesen váratlan alkalommal megoldódni látszott mindkét probléma: pár nap differenciával találtuk meg álmaink (második) otthonát és lett vevőnk a kislakásra is.
Indulhat a költözés! Ja, hogy energiatanúsítvány?
Teljesen bezsongtam, másra sem tudtam gondolni csak arra, hogy nemsokára ismét kiélhetem a művészi tehetségemet a lakberendezésben is. Legfőképpen az érdekelt, hogy a férjemmel kiválasztott falfestékekhez milyen kortárs fotókat válasszak majd. Semmi máson nem járt az eszem, és így visszagondolva valószínűleg a férjem sem gondolt az összes adásvételi szerződés megírásához szükséges dokumentumra, őt is inkább a lakberendezéssel kapcsolatos gondolatai kötötték le. Erre akkor jöttem rá, amikor egyik nap felhívott az ingatlanközvetítőnk, aki segített a lakásunk hirdetésében és eladásában.
. Jó napot kívánok, remélem nem zavarom. Csak érdeklődni szeretnék, hogy akkor minden papír megvan-e ahhoz, hogy létrejöhessen a vevővel az adásvételi szerződés megírása?
. Igen, persze. Meg van minden.
. Az energiatanúsítvány is?
. A micsoda?
. Tudja, a dokumentum, amely az otthonuk energetikai tulajdonságairól és állapotáról ad tájékoztatást. Energiatanúsítvány nélkül nem jöhet létre semmilyen ingatlanvásárlás.
Hirtelen azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány, annyira megzavarodtam. Hát ez a rész hogyan maradhatott ki? Hatalmas szerencsémre az ingatlanközvetítő (mintha már rutinja lett volna abban, hogy milyen sokan felejtik el az energiatanúsítványt) megnyugtató hangon közölte, hogy tud ajánlani egy szolgáltatást, amely azonnal segít nekem ebben a kérdésben. Megadta a weboldaluk elérhetőségét, én pedig ültem is le a laptopom elé, hogy utánanézzek a dolognak. A közvetítő által ajánlott oldalon már az első pár mondatból értesültem, hogy bizony nem voltam túlságosan tájékozott, ugyanis 2012-től él az a jogszabály, miszerint kötelező az energiatanúsítvány előállítása minden házra, lakásra, épületre. Még mindig nem voltam tisztában azzal, hogy mégis hogyan kell egy ilyet kérvényezni, de „A tanúsítás menete” menüpontra kattintva minden kérdésemre választ kaptam. Nem haboztam sokáig, az oldalukon található telefonszámot azonnal tárcsázni kezdtem és nem telt bele pár másodpercbe, már fel is vették. Megbeszéltem az ügyintézővel a tanúsítvány megrendelését, aki tájékoztatott, hogy nemsokára keresni fognak az ügyben, hogy milyen időpont lenne számunkra megfelelő, hogy a területileg illetékes mérnök eljöjjön a lakásunkhoz és elvégezze annak energetikai felmérését. A kedves ügyintéző a vonal végén informált arról is, hogyha sürgős a dolog és igény lenne rá, akkor a helyszíni felmérés után maximum 12 órán belül át tudják küldeni nekünk SMS-ben az energetikai tanúsítvány HET-számát (vagyis a hitelesített azonosítót), ami annyi könnyebbséget jelentene, hogy a megbízott ügyvéd az alapján már hozzá tudna látni az adásvételi szerződés megírásához. A felmérés időpontjának egyeztetése gördülékenyen ment és maga a gyakorlati részét is problémamentesen lezavartuk. Addigra már tájékozódtam a cég weboldalán keresztül arról, hogy a helyszíni felméréshez elő kell készítenem a lakásunk alaprajzát, valamint helyrajzi számát a mérnök számára. Minden remekül ment és mivel szóltam, hogy élnék azzal a lehetőséggel, hogy SMS-ben küldik el az azonosítót, így mondhatni rögtön megoldódott a problémánk és halasztás nélkül tudtunk nekiállni az adásvételi szerződés lebonyolításához.
Ma már tudom, hogy ingatlaneladás nincs energetikai tanúsítvány nélkül, és először muszáj a kötelező dolgokat elvégezni, mielőtt az új ház vagy lakás berendezésén gondolkodnánk. Megköszöntem a közvetítőknek, hogy ezt a céget ajánlotta nekünk, mert munkájuk kifogástalan, villámgyors és professzionális volt.